Az előző bejegyzésben az alapgondolat megfogalmazására tettem kísérletet, amivel annyira nem vagyok megelégedve, de egyellőre így marad. Úgy gondolom, hogy egy ilyen tömör, lényegi definiáláshoz még nekem is jobban meg kell ismernem ezt a világot, ezért folytatom a téma taglalását és később újabb kísérletet teszek a definiálásra. Ezért a mai bejegyzésben egy kissé mélyebbre ásunk, és a fétis újabb aspektusát nézzük meg, ami hasonlóképpen alap dolognak számít, mint az alapgondolat, mégis sokkal könnyebben megfogható. Ez pedig a címben is említett megfelelő intenzitási szint meghatározása.
Nagyon fontos ennek a fétisnek a művelése során, hogy a cenzúrázottság megfelelő méreteket öltsön. Ne legyen se túl kevés a tiltás, mivel az nem izgató, se túl sok, mert az pszichológiai problémákat hozhat magával. Az előbbi esetet nem kell túlzottan részletezni, hiszen mindenki keveredett már olyan helyzetbe, hogy valamilyen igényét próbálta kielégíteni, de elsőre ez nem sikerült eléggé. Ilyen eset az, amikor a tévé előtt unjuk magunkat és kapcsolgatunk, hátha szembejön egy izgalmas műsor. Az utóbbi már sokkal kevésbé egyértelmű, így most erről lesz szó.
A fétis maga olyan módon befolyásolja az illető életét, hogy az ne akarjon túlzottan közel kerülni másokhoz, hiszen az a tiltásainak feloldásával járna. Ebből kifolyólag a folyamat során, mikor hódol a szenvedélyének, nincs semmiféle külső kontroll. A belső kontrollal pedig az a probléma, hogy könnyű elveszteni, vagy rosszul felbecsülni. Ennek a fétisnek a fő eszköze az emberek közé nem járáson felül, a böngészők cenzúra appjai. Annak érdekében, hogy a lehető legteljesebb korlátozásban részeülhessen valaki, a legmegfelelőbb böngésző a Vivaldi, melynek elképesztően részletes a "beállítások" menüje, és minden appja a Google Chrome-ban megtalálható. Az appokról azt kell tudni, hogy a népszerűbb böngészőknél (Google Chrome, Firefox, Opera, Safari, Microsoft Edge) a fejlesztőknek különböző problémákkal kell megküzdenie. A Safari és a Firefox teljesen egyedi megoldásokat követel meg magának már a weblapok esetén is, így az appok szintén olyan parancsokkal kell, hogy kiegészüljenek, amik csak az adott böngészőben való működéshez szükségesek. Ez plusz munkát jelent, amit nyilván nem annyira szeretnek az emberek, így az említett két böngészőnek nem túlzottan változatos a bővítmény kínálata. Az Edge, egy olyan furcsa lény, ami nem nőtte ki az elődjei érdekes megnyilvánulásait, így az Internet Explorer utódja a mai napig a Microsoftos gondolkodás áldozata; nem nagyon bővelkedik használható kiegészítőkben. Az Opera már más kategória, mivel ott a programozóknak nem nagyon kell foglalkoznia azzal, hogy egy Google ökoszisztémán kívüli helyre fejlesszenek. Inkább a népszerűtlenséggel akadnak bajok. Felmerülhet a jogos kérdés, hogy, ha a Vivaldinál említettem pozitívumként, hogy a Google Chrome appjait használja, akkor mi szükség van egy plusz böngészőre. Nos, a válasz nagyon egyszerű; a részletes beállítási lehetőségek nem indokolják a váltást, viszont a számítógéphez valószínűleg bárki más is hozzáférhet. Ha éppen egy családtag, egy barát van a közelben, akkor elég furcsának tűnhet neki, hogy adott szavak, képek, keresési találatok egyszerűen nem látszanak.
Annak érdekében, hogy a kívülállóknak ne tűnjön fel a nem éppen hétköznapi vonzalom, érdemes azt egy másik böngészőben futtatni. Így vészhelyzet esetén egyszerűen csak a tálcára le kell tenni a Vivaldit és a probléma meg is van oldva. Természetesen abban az esetben, ha az illető egyedül él, vagy a környezetében hasonló beállítottságú emberek tartózkodnak, szükségtelen egy újabb program telepítése a számítógépre, bár én akkor is javasolnám, hiszen véletlenek mindig vannak.
A böngésző beállításainak és a futtatott alkalmazásoknak egy külön bejegyzést szeretnék szánni, ezért ezekrő most nem lesz szó részletesebben.
A megfelelő szinttel több probléma is akad:
1. Megfelelően izgatónak kell lennie a tartalomnak.
2. Nem szabad letiltani mindent.
3. Meg kell találni azokat az aplikációkat, amik autómatikusan tiltanak, hogy ne kelljen manuális beállításokkal vesződni.
4. Az aplikációk sem tilthatnak túl sokat.
5. A pornó kérdése.
6. Beszélni róla.
A problémák mellett van egy olyan "probléma" is, ami teljesen más kategóriába esik. Ez pedig az önrabosítás. Önrabosítás alatt azt értem, hogy tudatában van valaki annak, hogy amit saját magával tesz, az a szabadsága korlátozása, de ezen vágya fölé nem képes kerekedni. Más fétisek esetén is van önrabosítás, de a prüdéria fétisnél talán a legszembetűnőbb, mivel itt nagy méreteket ölt. Az előbb felsorolt hattal ellentétben, ez az alapját képezi a fétisnek, így kijelenthetjük, hogy maga a prüdéria fétis is probléma/problémás az ember személyiségére nézve. Folytonos bezártságot követel meg, testi és lelki értelemben is, ha elfajulnak a vágyak. Az előző hatról majd külön fogok írni, hogy ne legyen túl hosszú a poszt. Nézzük az alapokat:
Az önrabosításnak több szintje van:
1. Tartózkodási helyek korlátozása.
2. Bizonyos épületekben, tereken, parkokban tartózkodás korlátozása.
3. Bizonyos épületrészekben való tartózkodás korlátozása.
4. Csoportottak való kommunikáció korlátozása.
5. Csoportokkal/bizonyos emberekkel való találkozás korlátozása/tiltása.
6. Csoportokkal/bizonyos emberekkel történő kommunikáció korlátozása/tiltása.
7. Bizonyos élőlényekkel/objektumokkal történő érintkezés korlátozása/tiltása.
8. Offline térben történő emberi kontaktok tiltása.
9. A lakásból történő kimozdulás minimalizálása/tiltása.
10. Emberekkel történő online érintkezés korlátozása/tiltása.
11. Bizonyos szavak olvasásának korlátozása/tiltása.
12. Bizonyos képi anyagok korlátozása/tiltása.
13. Biizonyos egyéb online tartalmak korlátozása/tiltása.
14. Bizonyos online témák teljes letiltása.
15. Fehérlisták.
16. Erényöv viselés.
17. Az erényöv zárjának tönkretétele.
18. Szexuálisan használható testrészek fokozott védelme.
19. Rögeszmés ragaszkodás az orgazmusmentességhez.
20. Pénisz eltávolítás/csikló eltávolítás és a szeméremajkak összevarrása.
Persze ezek a szintek nem feltétlenül követik egymást vagy következményei egymásnak. Lehetnek átfedések, amikor két szint közötti állapotba kerül az ember, viszont egy egyértelmű határ meghúzható ahol a normális emberek viselkedése véget ér. A 8. szint már a normális viselkedés vége és a fétises viselkedés kezdete, majd egészen a 16. szintig beszélhetünk még "normális" szexuális viselkedésről, a fölött abnormálisnak számít.
Természetesen már a 16. szint is elég durvának hangzik, de mint írtam feljebb, az egyes kategóriák nem feltétlenül következnek egymás után, így könnyen lehet, hogy a 16. szintet képviselő embernél nem következett be például a 10. szint. Emellett nem csak az egymásutániság, hanem az idő is fontos tényező. Az is nagyban beleszámít az adott ember életébe, hogy milyen hosszan tartanak ezek az állapotok. Természetesen minél több órát vesznek igénybe ezek a viselkedések egy napból, vagy minél több napot egy évből, annál magasabb szintű a fétis kiélése. Itt is érvényes az egyes szintek autonómiája. Az ember töltheti a nap 24 óráját erényövben, de csak két órán keresztül bámulva a fehérlistája elemeit. (A fehérlista, a feketelista ellentéte, vagyis nem bizonyos dolgok letiltását jelenti, hanem bizonyos dolgokon kívül minden más letiltását.)
Elsősorban inkább az számít az önrabosítás esetén, hogy az egyes szintek intenzitása és kiélési ideje milyen hatást gyakorol az illető életére. Nem túl értelmes gondolat a normálisság megfogalmazása és ahhoz való viszonyítás, hiszen egy fétis minden csak nem a társadalmilag elfogadott norma. Ha az lenne, már nem fétisnek neveznék. A prüdéria fétises ember akkor jár el jól, ha az izgalmi szintjét valahová bekényszeríti a 8. és 16. szint közé, valamint nem tölt el ezzel napi pár óránál többet összességében. Ezt nagyon könnyen meg lehet úgy tenni, ha hajlandó pornót nézni, akár a legvisszafogottabb módon is.
És emellett a külvilággal érintkezik valamilyen módon.
A megfelelő erősségű szint belövése tehát egy egyensúlyi állapot keresés lényegében. Az ezzel a fétissel élő embernek ki kell alakítania a vágyai által okozott belső nyomás és a külvilágból érkező külső nyomás egyenlőségét. Az ideális erősséget akkor érheti csak el, ha teljesen tisztában van az állapotával, és a külvilág szemében normálisnak tekintett viselkedéssel, valamint annak kikerülési módjaival. Természetesen még ilyenkor is előfordulnak a hangulat és az életesemények miatti kilengések, de a túlzásba vitt prüdériát mindenképpen fel kell ismerni és visszaszorítani, mielőtt még a 17., 18., 19., és 20. bármelyikére kerülne, mivel azok maradandó károkat okoznak a testben és a lélekben.